Illatos, hangzatos mesejáték egy részben

Írta: Békefi Róbert

 

Jázmin azzal a küldetéssel érkezett, hogy újabb varázskertet építsen, ezúttal Álmon király birodalmában. Ám küldetése rejtélyes módon elhúzódik, hazatérését mindhiába várják nővérei, kik végül keresésére indulnak. Szép kihívás megalkotni a varázskertünket, de szorgalommal, elhivatottsággal gondozni még nagyobb feladat. A ránk szabott feladatok és kötelességek alól önző vágyaink eltérítenek, de újra erőt merítve, valami belső késztetésre hallgatva, mégis folytatjuk a megkezdett munkát.

ÓVINTÉZKEDÉSEK A Varázskerthez vezető  UTAZÁS BIZTONSÁGA ÉRDEKÉBEN

Felhívjuk a figyelmet, hogy a kezdés után a teljes sötétség miatt már nem tudjuk leültetni a későn érkezőket. A teremben párnákon foglalnak helyet a nézők. Széket csak indokolt esetben tudunk biztosítani (kismama, mozgássérült, idősek)!.

 

Ülőpárna használata:

 

A labirintusba tilos levinni: szemüveget, táskát, mozgást akadályozó ruhadarabokat, mobiltelefont, hangot és fényt kibocsátó tárgyakat, fényképezőgépet, világítós órát, kamerát és a sötétben más épségét veszélyeztető tárgyakat. A tárgyak megőrzése a darab ideje alatt biztosított. Az utazás során fontos, hogy mind a két kéz szabad maradjon. Sportos, kényelmes viselet javasolt. Óvakodjunk a hirtelen mozdulatoktól. Az előadás elején nincs próbasötétség. Szíveskedjenek tartózkodni mindenféle felesleges beszédtől, ez rendkívüli módon akadályozhatja koboldjainkat a navigációban.

 

Utazási javaslatok:
Egymás segítése, szomszédainkra való támaszkodás nemhogy megengedett, de kötelező érvényű. Jogunk van a mellettünk lévő ember karját megragadni, ha nem vagyunk önmagunkban biztosak, ugyanakkor kötelezettséget is vállalunk, hogy a tőlünk remélt támaszt biztosítjuk útitársainknak. Félelmeinkre gyógyír lehet egy kézszorítás, közelebb húzódhatunk szomszédunkhoz, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Igenis, ha kell, ragadjuk meg az idegen kezeket, vállakat, karokat, ha úgy érezzük, hogy érzéseinkkel nem tudunk megbirkózni, vagy nem eléggé tudunk érzékszerveinkre biztonsággal hagyatkozni. Támaszkodjunk a körülöttünk lévők segítségére, ha szükséges. A sötétségben az egymásrautaltság fokozottabb lesz. Segítsük tehát azokat, akinek erre szükségük van, hogy elérhessék ők is uticéljukat, hogy megtalálhassák belső önmagukat. Ha elszántak vagyunk minderre, akkor egy olyan mesebeli csodábanlesz részünk, aminek nem csupán nézői, hanem résztvevői is leszünk. Nézzünk szembe bátran félelmeinkkel, és nevessünk együtt! Hatalmas kaland lehet, ha ez sikerül.