Vinczeffy Levente: Színházi előadás látóknak (2009. január 13.)

Interaktív előadás látássérült színészekkel

Teljes sötétségben zajló interaktív előadást láthattak a résztvevők szombaton a Zeg-Zug Zuglói Gyermekházban. A műsorban a nézőket látásuktól megvonták, akik a többi érzékszerveikre: hallás, szaglás, tapintás, ízlelésre voltak kénytelenek támaszkodni.

A Vakrepülés Színjátszó Egyesület jóvoltából egy sötétben játszódó romantikus szerelmi történetet láthattak a nézők, akik az est során megtapasztalhatták a látás elvesztésének az érzését. Az illatokkal, tánccal, hangokkal fűszerezett, vak színészek által mesterien előadott darab nagy sikert aratott. Máj Kriszta, a Vakrepülés művészeti vezetője szerint az előadás abban különleges, hogy teljes sötétségben zajlik, az előadásba pedig a közönséget is bevonják. – A színészeink vakok, de nemcsak színészkedünk, hanem folyamatosan egymást kisegítve dolgozunk. Amikor valaki éppen a szerepét mondja a színpadon, addig a többiek prezentálják az illatokat, segítik az embereket. Donáth István darabja, „az éjszaka tapintása” egy vígjáték, egy romantikus utazás Görögországba, amelynek részesei a nézők is. Ők mint utazóközönség végigélik a szereplőkkel együtt a darabot, és ami történik a szereplőkkel, az megtörténik a nézőkkel a sötétben is. Táncolnak, esznek, isznak, illatokat éreznek. A látáson kívül megpróbáljuk az összes érzékszervüket kihasználni, azért, hogy kipróbálhassák, milyen érzés látás nélkül élni, különböző dolgokat csinálni. Annak érdekében, hogy kellő hatást keltsünk, az előadás során a fényt és hangot kibocsátó eszközöket; mobiltelefont, kamerát, világítós órát mellőzni kell – magyarázta a művész. – Amikor valaki segít nekünk átkelni az utcán, akkor mi kénytelenek vagyunk megbízni benne, átmegyünk együtt az úttesten, vállalva akár a baleset kockázatát. Itt viszont most mi segítjük őket, ők vannak ránk utalva. Az előadásunkkal szeretnénk az emberek közti bizalmat erősíteni, az a célunk, hogy ráébresszünk mindenkit, jobban figyeljenek oda egymásra. Reméljük, hogy az emberek átértékelnek bizonyos dolgokat az előadásaink után.
Horváth Gábor néző már többször látott ilyen előadást. – Azt hiszem, hogy vak szereplők által besötétített közegben zajló színházi darabot még nem mutattak be másutt, csak nálunk Magyarországon. Nem hagyományos színházi körülmények vannak, ülőpárnák, sötétség, egymásra utaltság. A szemeimet az előadás kezdetétől a végéig nem tudom használni. A műsor az emberi bizalomra épül, ugyanis kénytelen vagyok a szereplőkre támaszkodni. Amikor például ételt kínálnak fel, akkor kénytelen vagyok megbízni bennük. A sötétben magamra vagyok utalva, olyan feladatokat kell megoldanom, melyekről azelőtt nem gondoltam volna, hogy nehézséget okoz. Egy dobozos üdítőt ugyanis nagyon nehéz sötétben kinyitni.