1995-ben egy rádió hírre lettem figyelmes. „Formák, illatok, hangok és
párbeszéd a sötétben” alcímmel egy izgalmas kiállítás nyílt a
Városligetben. A Láthatatlan kiállítás plakátját nagyon sokáig őriztem.
Akkor még magam sem értettem az élmény emlékén túl mi mindent fog jelenteni
nekem ez a szürkés-fekete plakát. Úgy érzem, annak a nagy erejű hatásnak,
amit a sötét élménye okozott, köze volt ahhoz, hogy rá három évre el
kezdjem szervezni a csoportot. Addig is érleltem magamban az ötletet. 1998
nyarán megismerkedtem egy vak lánnyal Judittal, és együtt kezdtünk el
kezdtünk szervezni egy társulatot a Vakok Általános Iskolájában. A
Vakrepülés Színjátszó Egyesület megalakításával reálissá vált Az éjszaka
tapintása bemutatása 2001. október 15-én.