Vendégkönyv

Kedves Színtársulat!Mélységesen együttérzek Önökkel, és nagyra értékelem az erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy velünk látókkal érzékeltessék az Önök világát látás nélkül. Ma, október 10-én, Cegléden tartottak előadást, és én késve érkeztem kissé, bár a bevezetőt már hallottam, de arról valószínűleg lemaradtam, hogy az előadás megkezdése előtt próbasötétséget tartanak, hogy akire rossz hatással van a sötétség még meggondolhatja magát. Ezt az újságcikkekből tudom csak, amit a honlapukon elolvastam, de az előadás előtt nem hallottam, és sajnos én voltam, akinek az első néhány perc után ki kellett mennie, pedig egyáltalán nem számítottam rá, váratlanul ért engem is, de olyan félelemmel töltött el a sötétség, teljesen elvesztettem én is a világomat, hogy nem tudtam tovább elviselni pár percnél.Azt tudom, hogy klausztrofóbiás vagyok, de el sem tudtam volna képzelni, hogy a sötétség ilyen hatással lesz rám. Hallottam a sötét kiállírásról is, arról is azt gondoltam, hogy kipróbálnám. Nem akarok senkit a saját bajommal untatni, csak azért írok, hogy gondoljanak erre is más esetben, a sötétség előtt ismételjék meg, hogy lesz próba, mint ahogy hallottam azt is, hogy hol van a kijárat és segíteni fognak, ha valaki kéri, ez nagyban csökkentette a pánikomat, bár még most sem tudom hogy talált meg a korom sötétben, aki a kezemnél fogva kivezetett az ajtón, egyedül nem találtam volna meg, bele is botlottam egy nézőbe, ő is segített, de ismeretlen helyen nem könnyű kitapogatni az ajtót.Az biztos,hogy ez a pár perc is életreszóló élmény marad nekem, és ha még belegondolok, hogy a nemlátók ennyire kiszolgáltatottak egy életen át, főleg idegen helyen, másokra utaltak.Fél 6 után két órahosszába tellet,mire meg tudtam nyugodni,most jelenleg 22 óra is elmúlt és még mindig ezzel foglalkozom, talán ezért irtam meg, hogy túltegyem magam rajta végre. Sajnálom, hogy nem tudtam meghallgatni az előadást, további szép sikereket kívánok a színtársulatnak.