Először csak jó ötletnek tűnt,egy üde színfoltnak, ami valahogy más.
Aztán odaértem legjobb barátnőm társaságában a pici, pincéből lett csodabarlangba és arra a másfél órára elvarázsoltatok. Valahogy azóta sem tudom elengedni az érzést, amit kihoztatok, egy fura, félelemmel, majd megnyugvással kevert gyermeki izgatottság, ami az előadás végéig bizsergetett, majd kicsit feloldotta a gyönyörű énekhang. Úgy lett vége, ahogy gyermekkorom kedvenc hangoskönyveinek, hogy nem akarom, hogy vége legyen, annyira jó, legyen még.